Cserebere Lakotával:-)))

Még december elején hívtam Krisztit cserére, és nagy örömömre neki is volt kedve hozzá. Mivel mindkettőnk most ért csak rá, ezért január végén leptük meg egymást.
Sajnos a fotó nem adja vissza ennek a nyakláncnak a gyönyörűségét, amely most is a nyakamban van!!! Tegnap a férjem szólt rám, hogy talán alváshoz le kéne vennem, nehogy baja legyen:-)
És képzeljétek még ásványokat és csokit is küldött, ez utóbbit a kisfiamnak! Nem vagyunk egálban, ezért gondolkodom, mivel lepjem még meg:-) Na jó, tudom ám:-)))Köszönöm szépen még egyzser Kriszti!!!